Az intenzív fajták megjelenése tovább rontotta a hagyományos régi fák helyzetét. A falvak fokozatos elnéptelenedésével, elöregedésével, nyaralók, városiak beköltözésével a pusztulás csak felgyorsult. Az elsődleges igény a nagy tömegben előállított “egyen gyümölcsre” és a multik megjelenése minimálisra csökkentette a hagyományos gyümölcsfajták felhasználói körét, így gazdaságilag teljesen érdektelenné vált azok szaporítása, fenntartása. 
A minőségi és változatos, akár biogyümölcsöt minimális réteg kereste, nem biztosított jelentős piacot, hogy gazdaságilag is megérje fenntartani a hagyományos fajtákat. A biodiverzitás fenntartásának igénye, az Őrségi Nemzeti Park megőrzési tervei és néhány megszállott ember munkájának sikere felkeltette az érdeklődést újból ezekre a fajtákra. Elodázhatatlanná vált a még meglévő öreg fák felmérése, bemutatása, szaporítása, a megmaradt kaszálógyümölcsösök megőrzése. Ez a munka ennek a folyamatnak és kezdeti eredményeinek a bemutatása.
A felmérés 2012 augusztusától 2013 decemberéig tartott. Megvalósítása három ütemben valósult meg. Első ütem 2012 végén záródott le, mely során négy faluban teljes felmérést végeztünk. A többi településen előzetes szemrevételezés történt. Második ütemben, 2013 júniusáig a teljes terület tavaszi átnézése történt meg, és további tíz falu teljes felmérése. A harmadik ütem 2013 decemberében végződött, melynek során a teljes területre az összes feladat szerződés szerint elvégzésre került.
A munka végeztével az Őrségi Nemzeti Park területén lévő kaszálógyümölcsösök és hagyományos gyümölcsfák mind digitális, mind papíralapú formátumban rögzítésre kerültek, közülük törzsfák kiválasztása is megtörtént és az arra érdemes kertek az érdeklődő közönség számára is megtekinthetőkké válnak.
A felmért terület az Őrségi Nemzeti Park településeinek bel- és külterülete az alábbiak szerint.
Alsószölnök, Apátistvánfalva, Csörötnek, Daraboshegy, Farkasfa, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Felsőszölnök, Gödörháza, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kétvögy, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Magyarlak, Máriaújfalú, Nagyrákos, Orfalu, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Rábagyarmat, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér, Viszák, Zsidahegy.
A település összes (bel-és külterületi) ingatlanát végigjárva az előzetesen elkészített felmérőlap alapján felvettük a fák, valamint tulajdonosaik adatait. Rögzítésre került a koordinátája GPS segítségével EOV szerint. Fénykép készült a teljes fáról, valamint (ha volt) a termés nézeti és metszeti képéről centiméteres négyzetháló felett. A felmérést minden esetben helyi “idegenvezető”, illetve tulajdonos (ha volt) segítette, elsősorban az ingatlanra való bejutás és a fajták meghatározása terén. A felmérőlap kitöltéséhez szükség volt a személyes elbeszélgetésre is, különös tekintettel a gyümölcs felhasználhatóságára, hozzákötődő hagyományok, gyógymódok leírására. A helyi fajták származása és kora esetén is támaszkodtunk a tulajdonosok adatközléseire. A fák magasságának meghatározása arányítási becsléssel történt, korukat szóbeli közlés és méretük figyelembevételével, valamint élőhelyi adottságaik alapján határoztuk meg. Nagy segítség volt több esetben is, amikor a tulajdonos pontosan meg tudta mondani az ültetés évét. Ezeket a fákat összehasonlítva más hasonló fajtákkal és körülményekkel pontosabbá tudtuk tenni a korbecslést.
A fajták határozásánál mérvadó volt a tulajdonos vagy a faluban élő hozzáértő közlése. Ha ez nem volt, saját gyakorlati tapasztalataink alapján (szín, forma, jellemzők kívül, belül, illat, íz, összehasonlítás) végeztük a határozást. A felmérők maguk is gyümölcstermesztők, saját kerttel, hagyományos fajtákkal. Külső segítség képen igénybevettük Kovács Gyula honlapjának képi és leírásának anyagát és személyes véleményét.
Törzsfának azt az egyedet választottuk, mely ritkasága vagy korához képest egészséges állapota vagy elhelyezkedése folytán erre megfelelőnek találtuk.
Ritka, oltandó kategóriába azokat a fákat választottuk, melyek egyedszáma fajtán belül is minimális, vagy az utolsó példány van már belőle és a tájegységre jellemző.
A bemutatásra kerülő kaszálógyümölcsösöknél figyelembe vettük a terület kellő nagyságát, a fajták sokféleségét, a terület gondozottságát a hagyományoknak megfelelően és a tulajdonos hozzáállását. Igyekeztünk minden faluban ilyet kiválasztani, amennyiben volt alkalmas terület, hogy a területi eloszlás is arányos legyen.
A veszélyeztető tényezők továbbra is fennállnak a felmért falvakban, egyesekben fokozottabban és halmozottabban.
A fő veszélyforrás az öreg fák kivágása. A 150-200 éves körtefák méretüknél fogva nagyon csábítóak az asztalos ipar számára. A diófákkal hasonló a helyzet. Ha a tulajdonos nem elég elkötelezett vagy éppen tulajdonosváltás van, könnyen áldozatul eshetnek. Több példát láttunk a teljes kert letarolására, olykor értelmetlen indokolhatatlan irtásra. 
A másik veszélyforrás a fák gondozatlansága. Az idős tulajdonos vagy nyaraló tulajdonos nem tudja kellőképpen gondozni a sérült vagy kezdődő kártevők okozta problémákat. A fagyöngy terjedésének semmi nem szab gátat, ezért könnyen pusztulásnak indulnak a fák. A fajták kiveszésének lényeges oka, a  kellő számú szakember hiánya a szaporításhoz, ültetéshez. Nagyon kevés a középkorú vagy fiatal fa.  
Amennyiben a fa megvan, de nevét már senki nem ismeri, így azt a fajtát is kipusztultnak tekinthetjük. Erre sajnos sok példa van, hiszen 70-80 év alatt lévő lakosok már igen kevés ismerettel rendelkeznek. 
Az elhagyott kertekben gyakori a tűzifának való illegális kivágás is, ehhez még hozzájárul az egyes önkormányzatok kevésbé fabarát hozzáállása. A közmunkások foglalkoztatása fakivágásra és az apríték segély tüzelőnek való kiosztása jól bevált módszer több helyen. 
A beerdősült kertekben az almák ágai besűrűsödnek, leszáradnak, nem teremnek. A szilvafajtáknál a gyökérsarjról növő egyedek miatt az állomány besűrűsödik és koronájuk felnyúlik, felkopaszodik, oldalágaik megritkulnak. A feltörekvő erdő a legtöbb helyen idővel megöli a gyümölcsfákat.
A felmérés folyamán a 34 településről, összesen 4177 fáról van leírásunk. 45 kert lett javasolva a nyitott kert programba, 291 fát vettünk be a törzsfa jegyzékbe, 68 fajtát ajánlunk ritkasága miatt fokozott figyelemre és oltásra.
Úgy gondoljuk, hogy a felmérés, minden igyekezetünk ellenére nem lett teljes, de ezt jelen körülmények mellett nem is lehet elvárni. Minden esetre az Őrség hagyományos gyümölcsfáinak egy eddig nem létező igen nagy adatbázisa jött létre az utolsó utáni percben, melyet vétek lenne parlagon hagyni heverni.
A munkának folytatódnia kell, fajták további határozásával, szaporítással, védéssel, ismeretterjesztéssel. Ha ez nem történik meg és a mai nemzedék nem érzi magáénak és nem őrzi meg ezeket a gyümölcsfajtákat, kárba veszett a munkánk.
A felmérés további hozadéka, hogy a téli oltóvessző gyűjtés eredménye képen 2013-ban kb. 2000 alany lett beoltva őségi fajták vesszőjével az alapítványunk közreműködésével. Ezek almák, körték, cseresznyék, szilvák. A csemeték az Őrségen kívül Zalába, de más országrészekbe is elkerültek. 2014 év oltószezonjában még több alany beoltását tervezzük.
A felmérésről készült beszámolók publikus része folyamatosan feltöltésre kerül az Őrségi Nemzeti Park honlapjára. 
http://onp.nemzetipark.gov.hu/szakmai-tanulmanyok  
Ezúton is köszönet az önkénteseknek a nem mindennapi munkáért, nélkülük nem jöhetett volna létre ez a mű.
 A felmérést végezték:
Almásy Béla
Darázsi Zsolt
Hajdúné Török Ágota
Halász Elemér
Keszler Gerda
Kiss András
Kis Attila Sándor
Kovács Ágota
Parragi Zsolt
Szakné Bor Tímea
Szíjjártó Györgyi
Tutsek Anna
Az adatokat feldolgozta:
Kiss András
Darázsi Virág
Darázsi Zsolt