Videó ajánló

Székhely:

8984 Gombosszeg,
Petőfi u. 1.

Levelezési cím:

8984 Gombosszeg,
Petőfi u. 1.

Adószám:

18967339-1-20

Bankszámla:

Takarékbank Zrt.

74000236-10018761

e-mail:

gocsejta@gmail.com

web:

www.gocsejta.hu

Aktuális

Göcseji körte éve - 2023

2023. július 15.

 

Mert az idei év legyen a göcseji körte éve!

 

Zalában, azon belül is Göcsejben járva mindenhol feltűnnek a hatalmas, ősöreg körtefák: kertekben, művelt és elhagyott szőlőhegyeken egyaránt. Dacolnak a múló idővel, a klímaváltozással, esetenként az elhagyatottsággal.

 

 egy óriási példány az ormándlaki hegyen

 

Itt, Göcsejben mindig nagyra értékelték az emberek a körtét: a gyümölcsét, fáját, a pálinkáját. Udvar, hegyi birtok elképzelhetetlen volt nélküle. Éppen ezért Alapítványunk úgy döntött, szeretnénk az idei évet a helyi körtefák tiszteletének szentelni.

 

idős körtefa a szilvágyi Tündérkertben


Az idei év legyen a göcseji körte éve!

És miért a göcseji körte?

- mert az itt lakó emberek olyan szerencsések, hogy találkozhatnak még hatalmas öreg körtefákkal

- mert ezek a fák meghatározó részei a göcseji tájnak

- mert rengeteg történet kapcsolódik hozzájuk

- mert eltűnőben vannak ezek a régi fajták

- mert szeretnénk, ha lenne esélyük a túlélésre

- és mert finom a pálinkájuk :-)


A régi körtefajtákat többféleképpen is megvédhetjük, például az öreg példányok kíméletével vagy aktív védelmével: remek példa, ahogy a gombosszegi önkormányzat helyi védetté nyilvánított egy öreg sózókörtét.  Vagy ha van egy  hegyünk  vagy nagyobb kertünk, nem azzal kezdjük a terület "rendbetételét", hogy kipucolunk onnan mindent, hanem megkeressük, milyen kincseket is rejthet - és szinte mindig találni valamit a bozót mélyén... Egy szép öreg körtefa a kertünk igazi éke is lehet!

Az öreg fákról gyűjthetünk oltóvesszőt, készíthetünk oltványokat, amiket aztán elültetünk, így biztosítva a helyi fajták és változatok fennmaradását, ha az öreg példányok távoznak az élők sorából.

 

 öreg vadkörte virágzásban

 

 

Műfecskefészek készítés házilag, egyszerűen

2020. október 1.

Az egyre hosszabb sötét esték alkalmasak arra, hogy felkészüljünk a fecskék tavaszi fogadására. A száraz tavaszi idő, a leeső fészkek (nem tapadó ereszek alja) indokolttá teszi, hogy műfészek kihelyezésével segítsük szorgos szúnyogfogyasztóink családalapítási esélyeit. Ennek legegyszerűbb, házilag is könnyen kivitelezhető módját mutatom be képek segítségével.

 

Hozzávalók

 

Anyagok: gipsz, homok, fűrészpor, víz, festék, csavar (szög, vékony drót), deszka
Szerszámok: serpenyő, spakli, csavarhúzó (kalapács, fogó), fűrész, mérőszalag, ceruza, fúró

 

Elkészítés

Keresünk egy kb. 15x25 cm-es deszkadarabot, vastagsága nem lényeges. Zárt térben (füstifecske épületen belül, molnárfecske eresz alatt költ) akár farostlemez vagy forgácslap is megteszi. A lényeg a sablon, mely egy kettévágott pöttyöslabda. Ha gyermekünk még nem unta meg, beszerezhetjük az óvoda leselejtezett készletéből is. Leeresztett, kettévágott állapotban kb. 13 cm átmérőjű legyen. A képen elhelyezett módon felrajzoljuk a sablon alját az alaplapra.

 

 

A ceruza ív mentén 5 csavart behajtunk a fába, majd megfordítjuk az alaplapot. Ha szöggel végezzük el a műveletet, a kiálló szögvégeket ajánlatos vékony huzallal összekötni, hogy a fészek anyag jobban kössön az alaphoz. Csavar esetén ez nem szükséges.

 

 

A labda sablont ráhelyezzük az alapra és kb. 1-2 cm vastagon a félgömb alsó felére rákenjük a masszát.

 

 

Massza készítés: a serpenyőbe 4-5 spakli gipszet, 1-2 homokot, 1-2 durva fűrészport szárazon összekeverünk. A hozzáadott vízbe először fekete vízfestéket keverünk, így a kész fészek színe a fecskék által épített fészkek szürke árnyalatához lesz hasonló. A massza állaga képlékeny, de ne túl híg legyen.

 

 

A sablon 20-25 perc után óvatosan kivehető összenyomott állapotban. A teljes száradás 1-2 nap.
Az alap felső két sarkába fúrt lyukkal a kész fészek bárhova felcsavarozható. Ügyeljünk arra, hogy a mennyezet vagy gerenda közelében, 1-2 cm-re legyen a sablon felső széle.

 

 

Ez a füstifecske alakú műfészek a molnárfecskéknek is bátran kihelyezhető, szívesen elfogadják és tovább építik. Ne fosszuk meg őket az építkezés örömétől, nehogy leszokjanak róla. Sormáson ilyen méretű műfészkekből 60 db került kihelyezésre molnárfecskéknek egy épület eresze alá, és jobban kedvelték, mint a kész zárt típusú fészkeket. Az így készült (pár forintból, vagy a ház körül található anyagokból) műfészek ugyanolyan tartós, mint a kerámia műfészek.

A képen egy kb. 30 éve készült fészek már a harmadik helyen van szolgálatban eredményesen.

 



 

Jó munkát és eredményes költést: Darázsi Zsolt

 
 
 
 
 

"Vigyázz a madárra..." és vigyázz a fákra!

2019. május 13.

A Völgy Alapítvány Lehetőségek Klubháza alkotóközösségének és a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány közös kiállítása

 

A kiállítás megnyitásán Lengyák István alább beszéde hangzott el, fogadják szeretettel:

Ma olyan bemutató megnyitására gyűltünk össze, ahol megtapasztalhatjuk, talán át is érezhetjük a boldogság, az alkotás, a művészet, a természetvédelem és természetépítés szoros kapcsolatát, össze- függését egy kiállítás gondolatainak keretében.

Tegnapelőtt  - vasárnap lévén – ráérő időmben az 1906-ban született, és hála Istennek 85 évet megélt, de ezalatt soha ki nem tüntetett nagy magyar színésszel, Bánhidi Lászlóval, a mindenki Matula bácsijával készített beszélgetést hallgattam, szívemet megfogó odafigyeléssel. Színpadon és filmek készítésében eltelt alkotói pályafutásáról szóló visszaemlékezése vége felé azt mondja Laci bácsi (idézem):

„Azt hiszem, én voltam az utolsó maszek halász, én kaptam meg az utolsó engedélyt – talán éppen a Matula bácsi emlékének köszönhetően – s így kerültem még közelebbi kapcsolatba a természettel, a halakkal, madarakkal. a vizekkel, az erdőkkel, vagyis az élettel. Ott, azon az úton, ahol kijárni szoktam, volt öt darab jegenyefa. Tele rigófészekkel. Én azokat egész télen hájdarabokkal etettem, mert ezeknél hasznosabb kevés van. A saját súlyának két-szeresét eszi meg naponta hernyókból. A fák mögött egy ilyen bulgár tsz, vagy kertészet volt, kelkáposztával tele, és azt a kelkáposztát meglepte ez a sárga lepke. Tudod, amelyiknek olyan nagy hernyója van. Ezért az egész földet lemérgezték a hernyó ellen. Az ember azt gondolja, ez rendben van. Csak erről a rigók nem tudtak, és megették a mérgezett hernyókat, sőt a kisrigókat is ezzel etették, s én reggel azt láttam, amikor mentem ki, hogy a jegenyefák alja tele van halott kis rigókkal és nagy rigókkal. Bennem akkor valami nagy keserűség támadt fel.  Azért a profitért, hogy időre kell szállítani a kelkáposztát, több generáció rigónak ki kellett múlnia, akik már nem pusztítanak több hernyót. Aztán ahogy mérgeznek tovább, mérgeznek ám minket is, mert ezek a mérgek átmennek az ember szervezetébe is. Mostanában már talán kezdik felfogni ésszel, hogy szabad-e az embernek beleavatkozni a természet egészséges törvényébe.”

Eddig az idézet. Én pedig kérdezem tovább, a mai modern, nagy tudású emberektől, értik-e már, amiről Bánhidi László mesélt, vagy amiről a nagy angol drámaíró, Shakespeare közel 500 évvel ezelőtt írt, hogy



 „A természet varázsát ontja bőven:     

A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,     
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész
Ha, balga módján véle visszaélsz!”


Sajnos a ránk zúduló hírek azt mutatják, hogy az ember még mindig nem érti. Érezni ugyan érezzük, hogy a természet a tanító, és mi emberek a hallgatók, mégis többet figyelünk társaink csevegésére, mint tanítónk előadására. Pedig Matula bácsi megalkotója, Fekete István is réges-rég megírta, hogy a természet igazságos, de kegyetlen tanító, aki csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál. Rajtunk múlik külön-külön és összefogva is, hogy a kettő közül melyiket választjuk.

Ez a mai kiállítás azt próbálja súgni, hogy az értelmes ember, ha boldog akar lenni, csak a tanító természet intelmei alapján élhet. Az itt látható alkotások, madárodúk és természetvédelmi installációk megpróbálják elképzeltetni velünk azt a jövőt, amiről Várnai Zseni így ír versében:


„Ha egyszerre csak, mint egy ábrát,
letörölné a fekete táblát
az Alkotó művészkeze
s valami újat kezdene,
de úgy, hogy égszín lenne a tábla
s csodás világot tervezne rája
a Teremtő művészkeze…
új Édenkertet festene!

Letörölné a régi rosszat,
varázsolna szebbet és jobbat
a legnagyobb művész keze…
egészen újat festene!
Olyan csodaszépet, hol a lények
békességben, boldogan élnek,
nincs félelem csak értelem…
így álmodom… így képzelem!”


Boldogan élni…! De mi a boldogság? Hogyan lehetünk boldogok?

Ez a tárlat erre is utal. A képek, a természet látható segítését szolgáló tárgyak mind-mind azt sugallják, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha alkotunk. Ha a lelkünknek tetsző széppel gazdagítjuk a világot adott képességeink szerint. Legyen az a szép egy kép valamilyen madárról, egy fáról, egy virágról. Legyen az a szép egy általunk készített madárlak, ahol a rigó felnevelheti fiókáit. Legyen az egy nemezből készült madárka, mellyel emlékeztethetünk másokat is a világ szépségére. De lehet az alkotás a természetnek egy általunk gondozott, megóvott szelete, amelyre rátekintve arcunk napfényre jut, mint a réti fű, ahol lelkünk kitárul, mert olyan gyönyörű, ahol szívünk megfényesül, mint a színarany, ahol bármit kívánhatunk majd, mert mocsoktalan.

Amikor jó szándékkal alkotunk, még talán az is mindegy, hogy mások szemszögéből nézve milyen lesz a végeredmény, mert az alkotás, a művészeti tevékenység már önmagában nyugtatja és boldoggá teszi alkotóját.

Ennek a kiállításnak a címe „Vigyázz a madárra” és vigyázz a fákra! A cím első része Révész Sándor dalszövegére utal. Idézem:


„Ember, a világ két kezedtől sír.
Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt.
A másik, tudod, bőven várhat rád,
Építsd a kertet hát tovább,
s közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül.
– Őrizd meg a csendet, el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll!

Vigyázz a madárra, ha válladra repül.
–   Amerre az élet, arra menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.”

 

Tudják milyen színe van ennek a madárnak, amelyikről a dal szól? Kék. Mert ez a boldogság kék madara. Ezért kell a kertünket, a virágok földjét, az élet bolygóját, a Földet úgy építenünk, hogy a madár, ha kertünkbe repül, ott is maradjon. Ezért kell a szívünket, a lelkünket úgy gondoznunk, ha a madár vállunkra repül, ott meg is nyugodjon. Mert bajban lesz a világ, bajban lesz a lelkünk, „ha egyszer újra messze száll.”

Kívánom a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány munkatársainak, tagjainak, támogatóinak, tudják úgy ásni, építeni közös nagy kertünk földjét, hogy minden madár oda akarjon majd repülni. És kívánom a Völgy Alapítvány Lehetőségek Klubháza alkotóközössé-gének, hogy szülessen kezükből még sok olyan „boldogság-alkotás”, amely vigyáz majd arra, hogy a kék madár soha el ne repüljön a vállukról.

Kívánom, hogy ebben a rohanó, dübörgő, lelkeket szaggató, a környezetével keveset törődő, megvadult világban a Völgy- és a Természetvédelmi Alapítvány minden megszülető munkája, alkotása



„Legyen szelíd őz egy rejtelmes erdőben,
nyíló virágszőnyeg a végtelen mezőben.
Legyen egy apró hal a hullámzó tengerben,
szabadság fénye egy sólyom szemében.
Legyen fényes hajnal a gyermekek szívében,
sok tiszta harmatcsepp a szeretet vizében.
Legyen lenyugvó nap a szürkéllő estében,
a hold ezüst fénye az éji sötétben.
Legyen minden… vagy ne legyen semmi…
de tanítsátok meg a világot szeretni.”


E gondolatok jegyében a kiállítást megnyitom.

 

 

 

 

 

 

Kárpát-medencei Gyümölcsész találkozó - Rezi

2019. március 20.

Március 16-17-én rendeztük meg Reziben a tavaszi Kárpát-medencei Gyümölcsész Találkozó soros összejövetelét. Közel 40 érdeklődő jelezte részvételét. Az első nap délelőttjén több előadás hangzott el a kertek és gyümölcsösök jótékony és gyógyító hatásáról. Különböző példák bemutatásával bizonyították a lelki sérült és beteg emberek rehabilitációjában elért eredményeket a kertterápiával.

 


A délután műhelymunkával folytatódott, ahol a különböző módszerek tapasztalatainak cseréje és a továbbfejlődés mikéntje volt a téma.
Második napon a magyar erdők állapota, a klímaváltozás negatív hatásai volt a központi kérdés. Mindenki egyetértett abban, hogy a hazai erdőkön a víz visszatartásával, a vadállomány csökkentésével, és a fakitermelés módozatainak változtatásával lehet csak segíteni. Ennek érdekében együtt kell működni mindenkivel, aki ezért érdemben tenni képes és hajlandó is rá.
A találkozó gyümölcsfák oltásával zárult.

 

1 / 10 oldal

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Támogassa alapítványunkat!

 

Gyümölcsész Hírmondó 4-5. szám

A facebookon is jelen vagyunk :)

| + - | RTL - LTR